01.-Emlékek Napja

Sziasztok! Kíváncsi vagyok, hogy hányan fogtok érdeklődni a történetem hisz nem egy megszokott történetet fogok nektek bemutatni és ezért nem iszok a medve  bőrére, így nem állítóm, hogy "tetszeni fog" . Ízlések és pofonok remélem azért valakit megfog. Most pedig a "hosszú" beszéd után jó olvasást kívánok minden egyes betévedőnek.

Puszi: Sarah M.

"Emlékek Napja"

"Ha valaki elment, ne hívd többé vissza, 
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
 Ha valaki elment, és el tudott menni, 
Nehezen akarva, de el kell feledni."
Alexdandre  Dumas

Egy ilyen érzéssel nem lehet együtt élni. Rá jössz, hogy mégse vagy különleges..borzalmas.Csak egy átlagos ember.Mindenki emlékszik, amikor a pihe-puha ágyban fekszik az anyukája mellette ül és csak azt hajtogatja, hogy milyen különleges. Kiskorunkban ezt mind elhisszük de aztán felnövünk és rájövünk, csak egy átlagos emberi lények vagyunk, mint a többiek. Külsőleg talán valahol a világ egyetemben van egy ugyan olyan lény, aki hasonlít rám. Nézz rám fekete haj, fekete szem babás arc és semmi más. Talán egy dolog van bennem ami lehet, hogy egy fokkal visz fel a listán. Tudok harcolni..Nem károsítom magam se droggal se piával, sőt nem is vagdosom magam. Nem egy csipkerózsika az életem de mégis élet. Épp egészségben. El kell fogadnod a Istentől, amit kaptál. Az öngyilkosság nem kiút, az önpusztítás sem az. Tudom, hogy nem mindig egyszerű megbékélni önmagaddal de hidd nem lehetetlen.Jöhet bárki, bármit a kezedbe adhat, ha nem vagy elég erős, el fogod veszíteni, mert nem a tiéd. Bármi jön, halál, szegénység mindig erősnek kell lenned. Keresd a jót..

-Különleges vagyok!-suttogtam. Százezrek szemei irányultak rám.Lehunytam szemeim, majd jó nagyot szívtam  a  friss deres levegőből. Ha elbukok nem lesz más, mint régen a menekülés. Szemüvegemet feltettem, majd beálltam.Mindenki levegő nélkül várta a sípolást...Elindultam. Nagy csattanással indultunk neki. Nyerni fogok? Akkor az egész életem megváltozik..felhőtlen boldogságban fogok élni szüleimmel de mi lesz ha veszitek?

Ki vagyok? Talán egyszer rátalálok, hogy miért vagyok a Földön.Talán, hogy segítsek valakinek, vagy épp ellenkezőleg. Senki se tudj, miért született de alig foglalkozik valaki-e kérdéssel. Ha sokat gondolkodunk rájövünk, hogy a világ egy elbaszott rész a világ egyetemből. A körforgás sohase áll meg. Megszületünk, élünk, meghalunk, megszületünk és így tovább. De senki se tisztázza sorsát. Senki se ismeri múltját, talán még magát se. Amióta létezik a pénz az emberek csak azzal foglalkoznak. Aztán telik az idő és rájönnek a pénz nem ehető.Talán a jövőbe nézve meglátjuk, hogy kik is vagyunk. De ez lehetetlen.

-Semmi baj!-mosolygott anyukám. Nem érti..Soha se értette. Némán haladtunk a sötétség felé, mely beszippantja az életünket. Nem veszik észre. Itt már semmi se segít. Vége..Nincs már semmi.

Talán..igen ez a szó.Talán egyszer megértjük mi emberek, hogy mi az a ÉLET amit annyira semmibe veszünk.Nincs semmilyen Óperencián is túl, nincs Tündérmese, nincs Pánpéter, nincs Boldogan Éltek Míg Meg Nem Haltak.Nincs semmi. Csak a piszkos igazság. Elbasztunk..De senki nem hiszi el. Hogy tettük úgymond szépé az életet? Gondolkozni kell és először magadban keresd ha megvan akkor jöhet a többi ember..

Lehajolt és felvettem. Mit mondjak? Már három éve ezt játszunk, mégse megyünk semmire. Mellkasa gyorsan mozgott..dühös volt.Nem is tudom mire.Pár perc múlva karjaiba zárt és puszit nyomott homlokomra.

-Sajnálom!-suttogta.Megbocsájtok? Persze, hisz ő az apám.Letett, majd hagyta, hogy bekapcsoljam a TV-t.A koromhoz képest nagyon érett vagyok, mások szerint. Szerintem meg a TV hatásos.

Bátorítanak gyerek korunkban, hogy az álmainkat valóra kell váltani. De aztán az álmok elvesznek..Végig nézzük, ahogy álmaink a sötét mélységbe merülnek. Sorsunk megvan írva...Meghalunk.Hogy mikor? Az tőlünk függ.Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Ez az élet rend. Tűrni kell a rosszat fogadni kell a jót. Ha nincs rossz amit alázatosan kibírunk, akkor jöhet a jó. Ha rossz maga alá gyűr a jót már nem fogadhatjuk.Tegyük fel, hogy egy öngyilkosjelöltnek tálcán kínálják fel a halált-Mit tesz? Leugrik az épületről, hogy a mélybe mennyen vagy fent marad. Kitudja...Az élet látszólag mi irányítjuk de tudjuk, hogy a Sors irányítja...