Prológus

Sziasztok végül csak eldöntöttem, hogy kiteszem a prológust, ahogy látjátok.Várom a sok komit, feliratkozókat.

Puszi: Sarah

___________________________________________________________

Soha nem hittem volna, hogy eljutok idáig. Összeszorítom az öklömet, hullanak a könnyeim.Talán ha ordítanék, széttépnék valamit, vagy a földhöz verdesném magam, az segítene.De még se. Nem értem miért?Hisz sok ember szerint a fájdalom elmúlik.Mennyi fájdalmat okoztam akarva és akaratlanul másoknak csak azért, mert nem tudtam megbirkózni a sajátommal? Hogyan ítélkezhettem bárki felett? Vajon milyen lennék most, ha hallgattam volna a szívemre?Ha jó lettem volna másikkal.Furcsa, hogy azt hiszik minden gyógyítható, szinte csak a náthát tudják kezelni .A fájdalom az, ami megállítja, arra kényszeríti az embert, hogy végiggondoljon dolgokat, és hogy képes legyen másokat megérteni. Nem azért születtünk le a földre, hogy csupa öröm érjen bennünket, hanem hogy megváltozzunk, hogy bizonyos problémákra magunk körül megoldást találjunk.A percek, már csak percek vannak hátra......