04.-Értelmetlen Élet

Drága olvasóim!

A kis történetünk folytatódik, természet egy új résszel. Szeretném ha jönne pár vissza jelzés, hogy kinek mi tetszett illetve mi nem tetszett.A feliratkozóknak és kommentelőknek nagyon hálás vagyok. Jó olvasást a részhez és hagyatok nyomot magatok után.

Puszi: Sarah M.

Értelmetlen Élet

Az élet nehéz, és mindennap egyre nehezebb lesz, mert egyre több terhet pakolunk magunkra. Ezért időnként megállunk, nagy levegőt veszünk, behunyjuk a szemünket, és kiürítjük a fejünket. Ez természetes. Feltéve, hogy miután kinyitottuk a szemünket, ugyanúgy folytatjuk tovább.

Cora Carmack

Az álom világ és a valóság néha összemosódik. Tomboló tömeg, cikázó fények, kiömlött whiskey,ölelések, dobhártyaszaggató hörgések, magunknak morgott szavak. Befejezetlen álom, végül elért halál. Kik vagyunk? Hősök vagy áldozatok. Rosszak vagy jók? Fejemben az életem, a jövőmön a sötétség ül. Soha nem ér véget.A halál, mint "olyan" nekem nem félelmetes. Egyszer meghalunk, máskor már nem kell.Írom, amíg bírom a szánalmas utolsó sorokat. Megőrzött sorok. Felejthetetlen álmok. Értetlen valóság...
-Itt van minden?-fordult felém.
-Igen!-erőltettem egy mosolyt. Lassan levetkőztem fehérneműbe és beálltam a kamera elé. Egy óráig se tartott a fotózás.
-Köszönöm, akkor holnap!-mosolygott rám a férfi, majd megkért, hogy távozzak. Nem kellett sokáig győzködni. Felhúztam a bőrdzsekim cipzárját, majd lassú léptekkel elindultam a szemközti bárba. Itt dolgozik exem és azért szakítottunk, mert kiderült, hogy meleg. Ekkor lett a legjobb barátom. Benyitottam az ajtón és leültem az egyik bárszékre. Tom hangos léptekkel jött ki az irodából.
-Zárva v..!-rám pillantott, majd felnyitotta a vodkás üveget és oda adta.
-Mesélj!-ült le mellém.
-Csak nézz rám!-suttogtam két korty között.
-Csoda szép vagy !-mosolygott.
-Tükrözik rólam, hogy nem élek. Az egyik nap olyan volt, mint a másik. Néha érzem, hogy vannak kikért élnem, hogy biztonságban vagyok de aztán rájövök, hogy teljesen magamra maradtam.Azt hiszem ez egy szánalmas dolog!-elhalkultam, majd egy óriásit hörpintettem az üveg tartalmából.
-Nem vagy szánalmas!-nyögte.
- Folyton érzem, hogy más akarok lenni. Új élettel, új barátokkal, új testel, új szemillyiséggel. Aztán rájövök, hogy ez lehetetlen és azt hiszem ez kínoz engem a legjobban. A zene, tánc az én életem. A zene, tánc olyan dolog, amelynél nem fontos ki vagy. Forr a véred,lüktet az agyad, merev az arcod, megfeszül a tested és ráérzel a basszusra. De mikor hazabotorkálsz, lefekszel, lecsukod a szemed a következő percben már reggel van, s te rájössz lényegtelen vagy.-próbáltam nem el sírni, magam de már arra eszméltem fel, hogy Tom pólóját szorongatom és bőgök, mint egy szerencsétlen...

Beindítottam a magnót, amiből hangosan tört fel P!nk hangja.
-Öt, hat, hét és..!-számoltam. Ha táncolok elfelejtem minden gondomat, elfelejtem a szánalmas életemet. A tánc számomra olyan, mint az élet: van mikor nagyon nehéz de sohase adom fel. Zene megtölti a termet, döngeti a falakat, érezteti a basszust.A táncban az lehetsz aki szeretnél abban a pillanatban. A percek úgy telnek el, hogy a fejedben nem zajlik le más, mint a zene ritmusa. A zenével kell menni, egy lépés előre két forgás hátra, minden lépés egy lépés a boldogság kapuja felé. A dal szólhat bármiről: szerelem, élet, áldozat, boldogság -mégis bele kell élned magad, különben a szabadság, melyet akkor érzel, feloszlik. El kell képzelned a dalt, mit érezhetett az akkor amikor megírta. Milyen fájdalmat, mekkora csalódást. Ahogy én is érzem ezt legbelül. Stressz okozta vörös pír jelenik arcomon, s ha bárki feltudna vidítani már rég nem lenne ott.Normális életet élni számomra lehetetlen. Legszívesebben ki kiáltanám az utcán az embereknek, az országunknak, a világnak azt, hogy amit szeretnék azt lehetetlen teljesíteni. Szeretlek..de rég használtam ezt a kifejezést. Szívem mélyén sötétség borul, ajkaim e szavat suttogják: halál. A régi szép idők, mikor még boldog voltam. Mégis az emberek elrontották a világot. Mit érne-e föld gerinctelen alakok nélkül?!..
Sóhajtottam egy nagyot, majd elindultam amikor észre vettem, hogy nem csak egyedül voltam a teremben. Óriási szemekkel néztem akár gondolom régóta itt álló fiút.
-Szabad-e megkérdezném, hogy mit keresel itt?-kapcsoltam ki a zenét, majd kivettem a CD-t...